Így könyvhét elmúltával érdemes összegzést készíteni. A legfontosabb tapasztalat – amit már eddig is tudott az ember, s most csak megerősödött eme tudományában -, hogy a hivatalos irodalom pocsék (s a kutyának se kell). Érdekes látnivaló volt a sok tehetségtelen hülye azon a kis pulpituson - nem elég, hogy tehetségtelen hülyék, mindez messziről is látszódjék, és kihangosítva -, amit ácsoltak a futtatott senkiknek.Olyanok voltak, mint a „Forradalmi ostobaságok versenye” c. elbeszélésem hősei, csak ott fordított a felállás. Ott a normalitás képviselői ülnek pulpituson, s az idióták produkálják magukat. Persze itt is produkálták magukat – felolvastak, elemeztek, raccsoltak, pöszítettek és persze elítéltek minden szélsőséget -, csak nem volt egy tisztességes plébános, csendőr, vagy néptanító, aki elzavarta volna őket. Belelapoztam pár kortársba, s nem lehet rájuk mást mondani, mint, hogy megírni is felesleges volt őket.
Nem hogy a jövőben, a jelenben sincs jelentőségük. Csodálkozom, hogy a belterjes gittegylet még megveszi. Hogy a magyarság sorsához semmi kapcsolódási pontja nincs egy ilyen betűhalmaznak, az nem vita tárgya. Én elvoltam. A hőség egetverő volt, de mindig akadt pár érdekes ember. Hülyeségekkel elvétve fárasztottak, s találkoztam több kiművelt és tisztességtudó látogatóval. (Annak a fiatalembernek, akitől a Tokaji aszút kaptam, külön hálámat fejezem ki. Hamar felszívódott, időm sem volt nagyon megköszönni. Nem beszélve azokról, akik az esőben vártak rám türelemmel.)
Új kötetem a „Czímeres ökrök panoptikuma” a tervek szerint csak a leghűségesebb olvasók szórakozását szolgálja. Igazából az ő kedvükért is adtam ki. Mert ott állt már évek óta, s engem nem nagyon érdekelt. De biztattak, bátorítottak, s így kézbe fogva látom, hogy megérte, mert nem vallok szégyent vele. Könyvesboltokba, nagykerbe nem kerül, csak tőlem lehet megvásárolni. Ez egy különlegesség. Kis példányszámban jött ki, akit érdekel, ne tétovázzon!
További tervek: egy szatíra-gyűjtemény. Tervezett címe: Harcra fel! (de persze még változhat), a Keskeny Károly élete és kora (ezzel már szintén jó rég tartozom), A Lenin-szobor…. új kiadása, és még írtam azóta pár novellát a Muter-klub témakörhöz kapcsolódóan, lehet, hogy összeáll belőle egy egész kötetnyi. Ez lehetne a „Történetek a Muter-klubból”. Hogy melyik jöjjön ki legelőbb, azzal kapcsolatban várom kedves Olvasóim esetleges javaslatait, észrevételeit is.
