Az alábbi cikk 5 évvel ezelőtt jelent meg a Demokratában, a párizsi események kapcsán. Mindössze Franciaországot és Párizst kell Angliára és Londonra cserélni, Sarkozy nevét Theresa May-ére (nő a belügyminisztérium élén? csoda, hogy nincs rend?), és persze a guillotine-t halberd-re. A világ nem változik.
Szerény javaslat
Az alábbi írás voltaképp egy nyílt levél Nicolas Sarkozy francia belügyminiszter részére. T. Uram! Szemrevételezve az elmúlt hetek bizarr eseményeit, azt kell, hogy mondjam, Önt súlyos mulasztások terhelik az emberi jogok terén. Ön nem veszi figyelembe a fiatalok -amennyiben értesüléseim helyesek, így kell most önöknél hivatalosan nevezni a tomboló idegen csűrhét - igényeit. T. Uram! Ezek a fiatalok pusztán híresek akarnak lenni. Be szeretnének kerülni a médiába. Hát miért ne kapnák meg? Olyan nagy dolog az? Andy Warhol mondotta a múlt század hatvanas éveiben: Tizenöt percnyi hírnév bárkinek kijár.
És itt következik az én korszakalkotó javaslatom. A francia történelem legszebb pillanati közé tartozik az a rövid időszak, amikor is az önök remek találmánya, a guillotine, hogy úgy mondjam, népszerűsége tetőfokára hágott. Önök e periódust a Nagy Francia Forradalom címkével illetik, s ki vagyok én, hogy bírálat tárgyává tegyem mások tévképzeteit? Javaslatom lényege mindenesetre a következő: valósítsák meg a gyakorlatban is a népek barátságát. Az idegen robbant, önök nyakaznak. Mindkét kultúra a legszebb hagyományait vonultatja itt fel. Hogy nagy költőjük Lautréamon híres mondását aktualizáljam: „Szép, mint egy muszlim s egy európai találkozása a guillotine alatt". A két kultúra kézfogóját természetesen egyenes adásban közvetítené a televízió. T. Uram! Gondoljon csak bele! Ott ül a família a képernyő előtt, s nézik a CNN-t Épp a napi nyakazásokat mutatják. Csipsz, kóla kikészítve. A család izgatott. Végre hozzák a delikvenst.
- Né, a kis Mohamed. Ott vigyorog! Hát nem helyes egy fiú? Az utóbbi időben hízott is valamit. Mokány kölök. A sok Molotov-koktél dobálásba meg a sikátorokban való lótás-futásban egész megerősödött. Hiába, apja fia.
Így mindenki jól jár. A „fiatalok" hírnévre tesznek szert, a francia államnak kevesebb segélyt kell kiosztani, a csatornák nézettségi mutatója ugrásszerűen emelkedik, az ombudsmanokat végre nyugdíjazhatják, s Európa megszabadul a létét veszélyeztető kártékony elemektől.
Szerény javaslat
Az alábbi írás voltaképp egy nyílt levél Nicolas Sarkozy francia belügyminiszter részére. T. Uram! Szemrevételezve az elmúlt hetek bizarr eseményeit, azt kell, hogy mondjam, Önt súlyos mulasztások terhelik az emberi jogok terén. Ön nem veszi figyelembe a fiatalok -amennyiben értesüléseim helyesek, így kell most önöknél hivatalosan nevezni a tomboló idegen csűrhét - igényeit. T. Uram! Ezek a fiatalok pusztán híresek akarnak lenni. Be szeretnének kerülni a médiába. Hát miért ne kapnák meg? Olyan nagy dolog az? Andy Warhol mondotta a múlt század hatvanas éveiben: Tizenöt percnyi hírnév bárkinek kijár.
És itt következik az én korszakalkotó javaslatom. A francia történelem legszebb pillanati közé tartozik az a rövid időszak, amikor is az önök remek találmánya, a guillotine, hogy úgy mondjam, népszerűsége tetőfokára hágott. Önök e periódust a Nagy Francia Forradalom címkével illetik, s ki vagyok én, hogy bírálat tárgyává tegyem mások tévképzeteit? Javaslatom lényege mindenesetre a következő: valósítsák meg a gyakorlatban is a népek barátságát. Az idegen robbant, önök nyakaznak. Mindkét kultúra a legszebb hagyományait vonultatja itt fel. Hogy nagy költőjük Lautréamon híres mondását aktualizáljam: „Szép, mint egy muszlim s egy európai találkozása a guillotine alatt". A két kultúra kézfogóját természetesen egyenes adásban közvetítené a televízió. T. Uram! Gondoljon csak bele! Ott ül a família a képernyő előtt, s nézik a CNN-t Épp a napi nyakazásokat mutatják. Csipsz, kóla kikészítve. A család izgatott. Végre hozzák a delikvenst.
- Né, a kis Mohamed. Ott vigyorog! Hát nem helyes egy fiú? Az utóbbi időben hízott is valamit. Mokány kölök. A sok Molotov-koktél dobálásba meg a sikátorokban való lótás-futásban egész megerősödött. Hiába, apja fia.
Így mindenki jól jár. A „fiatalok" hírnévre tesznek szert, a francia államnak kevesebb segélyt kell kiosztani, a csatornák nézettségi mutatója ugrásszerűen emelkedik, az ombudsmanokat végre nyugdíjazhatják, s Európa megszabadul a létét veszélyeztető kártékony elemektől.
