2010. november 15., hétfő

Könyvkritika, kissé megkésve



A még mindig sajnálatosan sekélyes punkműveltségem galaxisában újfent sikerült egy fekete lyukat befoltozni, mégpedig Pozsonyi Ádám A Lenin-szobor helyén bombatölcsér tátong (A magyar punk története 1978-1990)című kötetének elolvasásával.

Aki valamelyest otthon van a 80-as évek kultúrtörténetében, az tudja, hogy Bucó megkerülhetetlen alakja az egész magyar popkultúrának, úgy mint zenélni nem tudó zenész, polgárpukkasztó fanzinszerző és brilliáns tollú író. Most sem csalódtam benne, minden ízében zseniális és páratlan alkotással van dolgunk, melynek kisebb hiányosságait bőven ellensúlyozzák Bucó hihetetetlen érzékkel és stílussal odavetett okosságai.

A könyv két jól elkülöníthető részre osztható, az első részben Bucó meséli el punkká válásának történetét, 1983-tól kezdődően, míg a második részben valóban a magyar punk története kerül feltárása, természetesen a szerző szubjektív szemüvegén keresztül. Az egyik zseniális, a másik szimplán csak hiánypótló.

A Lázadásom történetét nyugodt szívvel merem ajánlani azoknak az olvasóknak is, akik amúgy egyáltalán nem érdeklődnek sem a punk, sem a zene iránt, ugyanis annyi és olyan szintű irodalmi csemegét tartalmaz, amit egyszerűen vétek lenne kihagyni. A saját definíciója szerint író, ködlovag és hivatásos reakciós Pozsonyi szavaiból süt a maró gőg, a groteszk és az abszurd, de nem lehet nem észrevenni bennük a közép-európai, magyar sajátosságokat, azokat az apró éleket és sztorikat, amiket Magyarországon kívüli környezetben lehetetlen értelmezni. Kapunk egy nagyszerű howtot a punkléthez, öltözékestől, frizurástól, de megelevenednek előttünk a Felszab téri, a Vörösmarty téri punkok vagy a zuglói pártházban elkövetett önfeledt mulatozások és a szubkultúra útkeresései is, természetesen egy végletekig vicces és kőkeményen reális korrajzban tálalva. Az olyan mondatokon, mint “Így született meg például a Zsirgid Bergeny nevet viselő nem túl népszerű formáció – az egyik alapító tag a többség kétkedő hümmögése ellenére, váltig kitartott azon álláspontja mellett, hogy ilyen néven közismert egy grúz népmesei hős melynek műsora abból állt, hogy amíg valaki fennhangon olvasta a mikrofonba az aznapi Népszabadságot, addig a maradék legénység azzal hangoskodott, ami épp a keze ügyébe került.” vagy “A formációnak Vass Lajos személyében van egy önjelölt menedzsere is, aki azonban a tagok visszaemlékezése szerint általában csak be van rúgva.” nincs ember, aki legalább ne engedne el egy félmosolyt. A Bucó lázadásának történetét elmesélő kisregénynek több csúcspontja is akad, így nem emelnék ki egyet sem, mert ez az egész történetfüzér, úgy en bloc magában foglalja mindazt, amiért Közép-Kelet-Európa ezen gyűlölt korszakát, a maga szomorúságával manapság a romantikus jelzővel illetjük.A magyar punk története 1978-1990 gyűjteményes jeleggel összegyűjti a magyar punk legjelentősebb évtizedének fontosabb zenekarait, személyeit, eseményeit és úgy általában egy képet ad az egész milliőről. Nem kell megijedni, Bucó nem vált át a szórakoztató stílusból kínzó tudálékosságba, sőt sokszor kicsit el is veszik a még fontos és kevésbé fontos részletekben, de ezek a kisebb lexikális hiányosságok nem rontják el az összképet. Az 1978-as, tulajdonképpeni szcénaindító Spions fellépéstől, a nem teljesen punk, de nagy hatású nagyokon (Beatrice, ős-Bikini) át, majdnem minden fontosabb zenekarról esik néhány szó, sőt még olyan, totálisan underground formációk, mint a nyíregyházi Agydaganat, az ajkai Barátság Kőolajvezeték vagy az egri QQRIQ is ismertetésre kerülnek. A honi punk behatárolása (1984-el ért véget az első, 1988-al a második hullám), illetve a hardcore színtér megerősödése (1988-tól) ugyanúgy szerves részét képezi a históriás résznek, mint a kötet legvégén álló, mintegy megerősítésnek szánt dalszöveggyűjtemény.

Azt, hogy mi a punk sokan sokféleképpen próbálták már definiálni, a vaskalapos és kérlelhetetlen Bucó verziója is tetszetősebbek közül való. Ez egy igazi punk könyv a punkról, őszinte, helyenként művészi igényű, de semmiképpen sem tucatdarab vagy kliségyűjtemény. Egy priceless mondattal búcsúzom: "Az általános iskola alsó tagozatainak sikeres elvégzése után akarva – nem akarva - felső tagozatba kerültem."

A cikk az alábbi linken olvasható, mely 8! (a másodiuk kiadást számítva 6 évvel) a megjelenés után készült. Jobb későn...)

suntm.blog.hu