Részlet a könyvből

"1969-ben születtem.

Ezen egyszerű oknál fogva a kezdeteknél – merőben biológiai körülmények összejátszásának eredményeképpen – úgyszólván teljesesen lehetetlen volt részt vennem. Nem is igen voltam tisztában azzal, hogy mily történelmi időknek va­gyok hiteles tanúja, hisz miközben 1980-ban, a zuglói Kas­sák Klubban az URH lépett fel esténként, én többedmagam­mal, mint egyszerű napközis jártam ugyanebbe az intéz­ménybe délutánonként néptáncozni. Nemigen volt fogalmam az itt lezajló nagy horderejű eseményekről. azonban valamit mégiscsak elkaphattam az idők szeléből, hisz arra még ma is határozottan emlékszem, hogy például nem voltam hajlandó megfogni a lányok kezét. Valószínűleg lázadásból. Végül is hazazavartak. Ez a bennem bujkáló ösztön azután egy életre meghatározta a sorsomat.

Az általános iskola alsó tagozatainak sikeres elvégzése után akarva – nem akarva - felső tagozatba kerültem.

Tizenévesen az átlag hülyegyerek rögtön vagánynak érzi magát, és azt hiszi, hogy ezt a külvilág számára minden­áron, sőt lépten-nyomon bizonyítania kell. Ezért ennek eléré­sére sajátságos magatartásformákat vesz fel; példának okáért: köpköd, csúnya kifejezéseket használ vagy bandát alakít. La­kótelepünkön van egy baráti társaság. mely szintén ilyen bandából nőtte ki magát. Eleinte kerékpárral mentek körbe­körbe a panelházak körül, majd mikor kissé idősebbek – te­hát vagányabbak – lettek, már motorral cselekedték ugyanezt. A napokban láttam a bandát. Kocsit mostak. Együtt, mint ré­gen...

No, de vissza a kezdetekhez.

,A vagányság első számú és legnépszerűbb ismertető­jegye az együttes. Az együttest ki lehet írni a padra, az isko­laköpenyre. Lehet róla jól informáltan társalogni, esetleg ez ügyből kifolyólag társunkat bántalmazni, az én időmben amikor a felső tagozatba iártam. a legnépszerűbb divat az

úgynevezett csöves volt. A fiatalok az iskolába – ki tudja, mi okból – tarisznyával jártak, s erre a sajátságos tanszertároló eszközre golyóstollal együttes neveket írogattak fel. Ezt, úgy látszik, fontosnak érezték, majd a szünetben összegyűltek, és furcsa dolgokat hangoztattak:

– Én Karthágós fej vagyok! - mondta egy csúnya kisfiú. – Hm, én meg Ricsés fej! – mondta egy még csúnyább. – Igen? Na hát én meg Hobós fej! – jelentette ki büsz­kén hetvenkedve a harmadik, aki ráadásul még görnyedten is állt.

Ezen én, meg egynémely barátom – akik kívülállók voltunk – nagyon elcsodálkoztunk, de megtetszett a dolog. Lázadók lévén elhatároztuk, hogy mi is fejek leszünk, ám valami olyasfélék, ami az átlag fiatalok kőzött abszolút nem népszerű, ezáltal hülyének néznek, és így lázadó igényeink­nek és kívülállásunknak érvényt szerzünk.

Figyeltünk, tájékozódtunk, nyitva tartottuk a sze­münket..."

Tartalomjegyzék:

Első zenekarom
Ki kit ismer?
Én a punk
A fűző milyenségéről
A nadrág felhajtásáról
A taréjról, mint olyanról
Történet arról, hogyan lettem félreértés áldozata egy kockás ingből kifolyólag
Hogyan vállaltuk el a zuglói pártház patronálását, s végül mi sült ki belőle
Bonyodalmak jelszavak körül
Történet arról, hogyan jutott be Ede jegy nélkül a Petőfi Csarnok területére
A Fater Klub
Muter Klub
Éhes ingovány
Hogyan indultunk el a világhír felé?
Epilógus
A magyar punk története
Dalszövegek

Pozsonyi Ádám tájékoztatja tisztelt NB. olvasóit, hogy a könyv a 2011-es év folyamán bővített formában újra kiadásra kerül. A szerző addig is ajánlja a Rebellió című könyvét.