A középkorban sok minden még működött, ami napjainkban már nem. Amíg a felvilágosodás (elsötétülés) meg nem fertőzte az emberek elméjét, tudták, hogy minden úgy jó, ahogy van. Ahogy azt az Úristen megteremtette. Semmit nem szabad feleslegesen megváltoztatni, újítgatni, reformálgatni. Haladni a korral meg merő világnézeti félresiklás. Zsákutca, tévút. Sem a folyók irányát nem szabad megváltoztatni – ahogy azt a generalisszimusz próbálta egy ízben –, sem a házasság pontos definícióját nem szabad piszkálgatni, a szellemileg, kulturálisan össze nem illő nebulókat pedig botorság egymás mellé ültetni az iskolapadban. Igen, a középkorban még tudták azt is, hogy a hóhér nem való a tisztességes, istenfélő emberek közé.
Leginkább azt a fiatal lányt sajnáltam. Csak állt ott hatalmas csomagjaival, arcán ijedt kétségbeeséssel, s riadtan próbálta magyarázgatni, hogy nem tehet róla, hogy nincs nála a bérlet, vidékről jön, s a körülményei egész egyszerűen nem teszik lehetővé a jegyvásárlást. Szülei meghaltak, az egyetemet úgy végzi el, hogy alig eszik, s alkalmanként diákmunkát vállal. A vonatjegyre valót is hetekig kuporgatta, de tényleg fel kellett utaznia, s ha a kapkodásban marad is ideje jegyet váltani, akkor sem telt volna rá. És hát könnyű azt mondani, hogy akkor ne utazzon az ember, de a városi lét úgy van kialakítva, hogy nem lehet nem utazni. Főleg három ekkora táskával.
Én speciel elhittem neki. Az ijedt tekintet, a sírásra görbülő száj nem megjátszott riadalom volt. De persze senkit nem érdekelt a történet. A jelenet akkor játszódott le, amikor a Budapesti Közlekedési Zártkörű Részvénytársaság elhatározta a minap, hogy bekeményít, és szó szerint razziát tartott a 173-as járatán. Vagy tizenöten szállták meg a járatot, közterületesekkel megerősítve. Elállták az ajtókat, leszállás is csak az engedélyükkel. Ja, hogy valaki siet, és emiatt egy megállóval túlutazik? Nem, az senkit nem érdekelt. Az NKVD elit alakulata sugározhatott ekkora „kihaénnem” proli önelégültséget, ily fokú hatalmi mámort. A „bármit megtehetek” kéjes érzete ott virított az összes BKV-ellenőr arcán. Az egyik utas próbálta kikérni magának a fölényeskedő stílust, mire megfenyegették, hogy bevitetik. Akadt azért pár notórius bliccelő, aki ellenállt, s nem akarta átadni a papírjait. Azokat egyszerűen nem engedték leszállni, s elfuvarozták a végállomásig, majd az ott lesben álló rendőrautókba lökdösték. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ezt a végkifejletet már nem vártam be, de azt láttam, hogy rendőrségi járművek várakoznak a végállomáson.
A kislány végül is beadta a derekát. Majd kifizeti a büntetést. Legfeljebb nem eszik egy hétig. Ezt nem mondta, de rá volt írva az arcára. Hogy a milliárdos visszaélések kivizsgálása hol tart a közlekedési vállalat háza táján, behajtották-e már, elkobozták-e az illetők ingó és ingatlanvagyonát, folynak-e a perek, várja-e azokat is a rendőrségi autó a ház előtt, ezzel kapcsolatban nem vagyok túlzottan képben, de nem tartottam tanácsosnak kérdezősködni felőle. Nem akartam hatósági személy (igen, mert a közterület-fenntartó ekkora fontos ember) megsértése jogcímén kifizetni annak egy töredékét, amit a vállalat vezető emberei esetleg nem fizettek vissza.
Természetesen nem vitatom, rend a lelke mindennek. De ugye nem gondolja senki sem komolyan azt, hogy a 320 forintos buszjegy reális? Nem gondolják ugye komolyan a vállalat emberei, hogy ha egy átlagember át akar menni Budára, és közben háromszor átszáll, akkor az oda-vissza útra majd ki fog fizetni majdnem kétezer forintot? Igen, tudom, hogyne, van bérlet is, de azért csak el kellene gondolkozni az egész helyzet irrealitásán…
A „sötét” középkorban még tudták, mi a normalitás. Nem mondták, hogy az idegen szép, mert nem ismerték a szokásait, és tisztában voltak vele, hogy az idegen érdekei ellentétesek a lokalitás érdekeivel. Ezért pozitívan diszkriminálni öngyilkosság. Fel sem merült, hogy a nemileg eltévelyedett embereknek hasonló jogokat adjanak, mint a házasság szentségét magukra vevő pároknak. Igen, még nem forgatták fel az isteni rendet mindenféle „haladással”, épp ezért a hóhért szükséges rossznak könyvelték el. Tudták, hogy szükség van az ítélet-végrehajtó személyére, de nem ültek le vele egy asztalhoz. Nem lakhatott istenfélő emberek közt, hóhér csak hóhér családjából házasodhatott. Ruházatukon meg kellett jelölni, hogy mindenki lássa, az ott egy hóhér. Csak egy mai BKV-ellenőr járkálhat szabadon, korlátozás nélkül, s ha leveti kék uniformisát, simán mellénk ülhet egy padon. Akár kezet is foghatunk vele.
Leginkább azt a fiatal lányt sajnáltam. Csak állt ott hatalmas csomagjaival, arcán ijedt kétségbeeséssel, s riadtan próbálta magyarázgatni, hogy nem tehet róla, hogy nincs nála a bérlet, vidékről jön, s a körülményei egész egyszerűen nem teszik lehetővé a jegyvásárlást. Szülei meghaltak, az egyetemet úgy végzi el, hogy alig eszik, s alkalmanként diákmunkát vállal. A vonatjegyre valót is hetekig kuporgatta, de tényleg fel kellett utaznia, s ha a kapkodásban marad is ideje jegyet váltani, akkor sem telt volna rá. És hát könnyű azt mondani, hogy akkor ne utazzon az ember, de a városi lét úgy van kialakítva, hogy nem lehet nem utazni. Főleg három ekkora táskával.
Én speciel elhittem neki. Az ijedt tekintet, a sírásra görbülő száj nem megjátszott riadalom volt. De persze senkit nem érdekelt a történet. A jelenet akkor játszódott le, amikor a Budapesti Közlekedési Zártkörű Részvénytársaság elhatározta a minap, hogy bekeményít, és szó szerint razziát tartott a 173-as járatán. Vagy tizenöten szállták meg a járatot, közterületesekkel megerősítve. Elállták az ajtókat, leszállás is csak az engedélyükkel. Ja, hogy valaki siet, és emiatt egy megállóval túlutazik? Nem, az senkit nem érdekelt. Az NKVD elit alakulata sugározhatott ekkora „kihaénnem” proli önelégültséget, ily fokú hatalmi mámort. A „bármit megtehetek” kéjes érzete ott virított az összes BKV-ellenőr arcán. Az egyik utas próbálta kikérni magának a fölényeskedő stílust, mire megfenyegették, hogy bevitetik. Akadt azért pár notórius bliccelő, aki ellenállt, s nem akarta átadni a papírjait. Azokat egyszerűen nem engedték leszállni, s elfuvarozták a végállomásig, majd az ott lesben álló rendőrautókba lökdösték. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ezt a végkifejletet már nem vártam be, de azt láttam, hogy rendőrségi járművek várakoznak a végállomáson.
A kislány végül is beadta a derekát. Majd kifizeti a büntetést. Legfeljebb nem eszik egy hétig. Ezt nem mondta, de rá volt írva az arcára. Hogy a milliárdos visszaélések kivizsgálása hol tart a közlekedési vállalat háza táján, behajtották-e már, elkobozták-e az illetők ingó és ingatlanvagyonát, folynak-e a perek, várja-e azokat is a rendőrségi autó a ház előtt, ezzel kapcsolatban nem vagyok túlzottan képben, de nem tartottam tanácsosnak kérdezősködni felőle. Nem akartam hatósági személy (igen, mert a közterület-fenntartó ekkora fontos ember) megsértése jogcímén kifizetni annak egy töredékét, amit a vállalat vezető emberei esetleg nem fizettek vissza.
Természetesen nem vitatom, rend a lelke mindennek. De ugye nem gondolja senki sem komolyan azt, hogy a 320 forintos buszjegy reális? Nem gondolják ugye komolyan a vállalat emberei, hogy ha egy átlagember át akar menni Budára, és közben háromszor átszáll, akkor az oda-vissza útra majd ki fog fizetni majdnem kétezer forintot? Igen, tudom, hogyne, van bérlet is, de azért csak el kellene gondolkozni az egész helyzet irrealitásán…
A „sötét” középkorban még tudták, mi a normalitás. Nem mondták, hogy az idegen szép, mert nem ismerték a szokásait, és tisztában voltak vele, hogy az idegen érdekei ellentétesek a lokalitás érdekeivel. Ezért pozitívan diszkriminálni öngyilkosság. Fel sem merült, hogy a nemileg eltévelyedett embereknek hasonló jogokat adjanak, mint a házasság szentségét magukra vevő pároknak. Igen, még nem forgatták fel az isteni rendet mindenféle „haladással”, épp ezért a hóhért szükséges rossznak könyvelték el. Tudták, hogy szükség van az ítélet-végrehajtó személyére, de nem ültek le vele egy asztalhoz. Nem lakhatott istenfélő emberek közt, hóhér csak hóhér családjából házasodhatott. Ruházatukon meg kellett jelölni, hogy mindenki lássa, az ott egy hóhér. Csak egy mai BKV-ellenőr járkálhat szabadon, korlátozás nélkül, s ha leveti kék uniformisát, simán mellénk ülhet egy padon. Akár kezet is foghatunk vele.
(Magyar Hírlap)
