A kortárs művészet (vagy amit annak neveznek) jellemzően kimerül az önmagáért való meghökkentés, sokkolás, undorkeltés folyamatos hajszolásában. Tartalom híján e „haladó” „művészek” festészetben, zenében, szobrászatban, építészetben, színházban és megannyi más területen lehetőleg minél torzabb, diszharmonikusabb formára összpontosítanak, produktumaikról pedig hasonszőrű tömegtájékoztatásuk dicshimnuszokat zeng a négy égtáj felé. Így szűnik meg lassan a művészet. Vannak azonban olyanok, kik nem „haladnak”, hanem szilárdan állnak az anyaföldön, dacolva az örvényléssel, mi több, harsányan kikacagva az örvényben vonagló hülyéket. Ilyen művész Pozsonyi Ádám író, publicista, kiérdemesült, de nem nyugalmazott punkzenész, ki az abszurd műfaji eszközeit használva tart egyáltalán nem görbe, hanem nagyon is valós képet mutató tükröt a józan ésszel szembe menetelő jelenkor elé. A magát roppant felvilágosultnak, modernnek, nyitottnak képzelő liberális körök pedig dühöngenek, mert sértve érzik magukat torz konvencióik gyakorlásában.
Pozsonyi Ádám írásai polgárpukkasztók, már amennyiben polgárinak tekintjük a fogalom valós tartalmát rég elárult társadalmunkat. Pedig a szerző nem használ harsány, rikító, trágár kifejezéseket. Stílusa éppenséggel azt a világot idézi, melyben az emberek még ismerték az elemi udvariasság szabályait. Igen, Pozsonyi Ádám határozottan reakciós.
E szemlélet jegyében született meg legújabb, Göre Gábor mint filozófus című kötete. Az egyetemes irodalomtörténetben nem ismeretlen letűnt idők történeti vagy művészi fantázia szülte alakjainak megjelenítése. Ezen eszközzel él Pozsonyi Ádám is, midőn megidézi Gárdonyi Géza kedves maradi hősét, Göre Gábor lepéndi bírót, ki köztudomásúlag a falu legokosabb embere. A szerző ugyanakkor másképp láttatja Görét, ki Gárdonyinál kissé földhözragadt gondolkodású, a monarchiás századforduló nekilódult technikai világát és a különböző szellemi irányzatok kavargását megérteni képtelen ember. Gárdonyi Göre Gáborának látóhatára nem terjed túl faluján.
Mindez Pozsonyi Ádám Göre-felfogására is jellemző, csakhogy e maradiság a szerző felfogásában követendő példa, mi több, a megmaradás egyetlen lehetséges útja. Ezért avatja bátran filozófussá, szemtelenül levegőnek nézve világnézetüket alsóneműként váltogató, de mindig „haladó”, izgő-mozgó liberális, kommunista „gondolkodókat”, kik bolygó életük minden izzadságcseppjével sem tudnak maradandót létrehozni.
A Göre Gábor mint filozófus valóban alapvető létkérdéseket boncolgat. A lepéndi bíró (a falu legokosabb embere) ugyanis nem hisz a különböző világboldogító eszméket hirdető messziről jött lelkendezőknek, s nem tiszteli bálványként kora különböző technikai masináit, hanem egészséges kétkedéssel tekint minderre. Jelszava ez: „tapasztajjuk mög!”
S ha „mögtapasztalta”, utána ítél róla. Így azután biztonsággal rálegyint az önjáróvá, ugyanakkor szektariánussá lett öncélú tudományoskodásra, mely minden „haladásával” bonyolultabbá teszi a faluban egyszerű és jól szervezett mindennapi életet, egészséges ösztönnel elutasítja az embertől és Istentől egyaránt elszakadt, légüres térben mozgó modernista „művészetet” vagy épp az egyenlőség fennen hirdetett, ám „mögtapasztalva” nyilvánvalóan ostoba és káros eszméjét. Ekként lesz a lepéndi bíróból (a falu legokosabb emberéből) józan paraszti esze, vagyis bölcsessége által filozófus. Göre Gábor nem modern, nem haladó, s mit sem tud a politikai korrektségről. Viszont tapasztalt. Ezért tanítja ki elutazása előtt Durbints sógort, a falu esküdtjét ilyképp: „Ha pedig tzigányra érközik panasz, hát azt ki se hallgassa, tsak vettesse az tömlöztbe, mert bizonyos, hogy nints hamisság nélkül.” Ezért „ha az faluban lopás történne, legelőször is csukják le a Kátsát (Lepénd egyszemélyes kisebbségét – Á.B.). Mert ha ő volt, ha nem – amit, megjegyzem, kötve hiszek -, az tzigánynak sose árt.”
Emberjogista őrültjeink sivalkodva szaladnának fűhöz-fához, ha manapság akár egy kis falu elöljárója ilyet mondana. Göre Gábor azonban a sokat tapasztalt ember világos és határozott egyszerűségével eligazítja a falu dolgát, így azután ott rend van.
A lepéndi bírótól (a falu legokosabb emberétől) távol áll a multikulturalizmus iránti üdvözült rajongás is. Mi több, a magyar szemmel különös kultúrákat nem tartja sokra. Pedig térben nincs is túl távol a tiroli nép, mely „nadrágot is tsak gyermök korába szabat, de mán hogy azt nagyot nem viselhöt gyermek korában, hát kitsit visel, oszt nagy korába mán ojan rövid neki, hogy a térdekalátsa is ki fitog belüle. No mondok hála a jó Istennek sógor, hogy magyarnak születtünk.”
Ilyenféle korszerűtlen, vagyis örökérvényűen gondolkodó ember Göre Gábor lepéndi bíró (a falu legokosabb embere). Göre Gábor eszenciális képviselője mindannak, amit idestova százötven éve maradinak, mucsai lábszagnak, idejétmúlt, felszámolandó csökevénynek, magyar ugarnak, poros, avitt provincializmusnak neveznek a világot felforgató életellenes áramlatok. S épp ezért Göre Gábor eszenciális képviselője mindannak, ami időtlenségében időtálló, sajátos és ezért értékes, folyamatosságában híd múlt és jövő közt. Göre Gábor a rögeszméktől, dogmáktól távol álló józan paraszti ész, a hagyományok, a jól bevált ritmusú, emberléptékű, élhető élet jelképe. A lepéndi bíró nem akarja megváltani a világot, megelégszik azzal, hogy falujában rend van. E felfogás örökkétig érthetetlen s ezért gyűlöletes azok számára, kik azzal hitegetik magukat, hogy a világ minden tájékán otthon vannak, holott sehol sincsenek otthon, csupán bolygó lidércekként nyüzsögnek, megmérgezve minden vidéket, melyre rászabadulnak. Göre Gábor önpusztító korunk totális ellentéte. Ő az ellenpólus, az élet pólusa.
Ezért tulajdonképpen törvényszerű, hogy Pozsonyi Ádám az ő alakját választotta e filozófia közvetítőjéül. A szerző kissé háttérbe húzódik e kötetében, midőn nem áll szándékában vaskos kinyilatkoztatásokat világgá kiabálni, ehelyett afféle kommentárokat fűz bíró uram bölcsességeihez, részletesen kifejti, megmagyarázza őket. Ilyképp szerzőpárosról is beszélhetünk, habár az ötletes szerkesztés stílusbravúrja Pozsonyi Ádám érdeme.
A könyv szerzői kiadásban idén jelent meg, a kötetet Mühlbeck Károly, a korabeli Göre-történeteket illusztráló karikaturista kifejező rajzai díszítik. A Göre Gábor mint filozófus szórakoztató, ugyanakkor a humor eszközével mélyen elgondolkodtató mű. Bátran ajánlható mindazoknak, kik nem értik, csak sejtik korunk eszementségét, s azoknak is, kik reakciós gondolkodásukban megerősítésre vágynak. Megrendelhető a pozsonyiadam@freemail.hu e-mailcímen.
Ágoston Balázs
barikád.hu
