Pozsonyi "Bucó" Ádám a magyar punkélet egyik legvitatottabb egyénisége. Nem egy könnyű olvasmány az interjú, az biztos. Bucó, mint mindig, most sem kíméli azokat, akik nem szimpatikusak neki. Az újságok ilyenkor szokták odaírni a lap aljára, hogy az interjúalany véleménye nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség álláspontját. Mivel én ezt egy eléggé degenerált, ráadásul kétértelmű mondatnak tartom, nem hangsúlyoznám. Van aki kicsit egyet ért, van, aki nagyon, van, aki egyáltalán nem. :) - Kezdjük a lazább résszel! Nyáron jelent meg, ha jól emlékszem a ,,Lenin szobor helyén bombatölcsér tátong”, azaz a Magyar Punk Története 1978-1990. Mi késztetett egy ilyen könyv megírására? Gondolom nem a rengeteg pénz amit keresni lehet vele...
- "A 80-as évek (...) nagyon kemény időszak volt. Ott még vérre mentek a dolgok. Betiltásokról, kitiltásokról, koncepciós bírósági perekről, gumibotozásos kihallgatásokról szólt a punk, s nem éretlen kamaszok játszadozásáról, meg a zeneipar által előállított fogyasztási cikkekről. Ezért volt olyan hiteles, és ezért volt olyan csodálatos. S ezt a könyvet is ezért kellett megírni. Ugyanis, ha valaki a jövőben esetleg elkezdi kutatni a hazai underground történetét, kizárólag a mai mocskot fogja találni. Mert ezek a kis senkik rendelkeznek CD-kkel, interjúkkal, klipekkel, miközben a valódi punk teljes mértékben dokumentálatlan.” (Abnormalitással a normalitás védelmében. Demokrata, 2003, július 3.) - Mellesleg megnyugtatok minden lelkes rosszakarómat, hogy a könyv - éppúgy mint az első kiadás - anyagilag abszolút nyereséges.
-A könyvben úgy írsz erről az időszakról, mint egyfajta magyar punk aranykorról. Ennyivel szarabb lenne a szintér? (A jelenlegibe a Tekintetes Úr is beletartozik) vagy csak ennyivel jobb volt akkor?
-Srácok! Nem tűnt fel, hogy a punk teljes mértékben aktualitását vesztette? Hogy nincs értelme az egésznek? Hogy mára éppolyan közhelyes és kiszámítható dögunalom lett, mint a hippi? Hogy 2003-ban anarchiáról óbégatni pont olyan mulatságos, mint az, hogy ???Szeretkezz ne háborúzz”? Hogy eltelt közben 30 esztendő? Hogy a punk az akkori világra volt csattanós válasz, ám a jelen kor kérdéseihez ezeknek a válaszoknak az égvilágon semmi közük?
A helyzet a következő: Magyarországon kizárólag a Tekintetes Úrnak, ill. az én munkásságom hatására létrejött néhány csapatnak van némi aktualitása (pl. Matuska, Élettér-Elmélet, Vasárnapi Újság, Csók és könny stb.), ugyanis ezek a bandák az eredeti punkból a módszereket, meg a hozzáállást mentik át, ám a céljaik már gyökeresen mások.
-Hozzászólások a fórumunkból a könyvedről szóló topicból:
"Nincs is ezzel semmi baj, csak ez nem a Magyar punk története. Ez egy laza sztorigyűjtemény a Bucó egyébként meglehetősen extrém látásmódján keresztül. Az igazi magyar punk története valami felkészültebb íróra vár. - Viking
Igazából nagyon jó, hogy készült egy ilyen jellegű könyv, és erről lehet olvasni, de az egész iszonyatosan szubjektív, és engem fárasztanak a hülye ,,ez a punk - nem ez a punk" elmélkedései, elsősorban azért, mert ezek a dolgok teljesen megváltoztak azóta és ez olyan, mintha különböző mértékegységekben próbálnánk megérteni egymást, csak éppen nem beszélnénk meg, hogy ki melyiket használja... - Oxygene
1. rész: Lázadásom története: egy kisregény, tulajdonképpen Bucó élete 80-90, korrajz. Szerintem iszonyúan jó hangulatú, visítva röhögtem helyenként. 2. rész: A magyar punk története - együttesek ismertetése, ez is szubjektív ugyan, de szintén ???real Bucó style”, szóval ezen is lehet nagyokat kacagni. - Matthew
Jó, hogy szubjektív! Szerinted lehetne arról a korszakról objektíven írni? Ha azokra az évekre gondolok, amikor annyi voltam mint a Bucó akkor, (jee, bonyolút!) hát hamarabb tudnám megmászni a k2-t mint objektívan írni róla, szerencsére egyik sem kötelező. Nekem tetszik az első rész is, gurultam a röhögéstől. - (Gyüdi) Sanyi"
-Az utolsó kettő hozzászóló látom felfogta a lényeget, a többi meg csak irigy és rossz szándékú kis hülyegyerek. Mellesleg ezzel a ???Felkészültebb!” - dologgal egy csupán a bökkenő. Egy mai húszévesnek halvány gőze sincs az egészről, a még élő szemtanúk pedig együttvéve sem rendelkeznek annyi tehetséggel mint én. Nem mintha a fiatalok közül bármelyik is a nyomomba érhetne. Zseninek születni kell. Tudom, hogy ez bassza egyesek csőrét, de hát ez van.
-Nézzük a bandáidat. Valahogy, nekem úgy tűnik, elsődleges célod mindig is az volt, hogy valami mást, valami sokkolóan különbözőt csinálni. Miért fontos ez?
-Jó a meglátásod, csak hát akkor a feltett kérdést nem értem. Úgy gondolod tehát, hogy az lenne a helyes, ha együtt menetelnék a tömeggel és az elvárásoknak megfelelve vezényszóra bégetném a megszokott és kötelező jellegű kiskátét?
-Jobboldali banda a Tekintetes Úr? Összefér a jobboldaliság a punksággal?
-Miért, a baloldaliság mitől függ össze jobban? Ez a kérdés engem roppantmód érdekelne.
No, de mindegy, megpróbálom okosan és korrekten megválaszolni ezt a kapitális nagy baromságot. Hátha van egy-két naiv marha, akinek sikerül kinyitnom a szemét.
Gyerekek: Mi az hogy jobboldal, meg mi az, hogy baloldal? Észre kéne már venni, hogy ezek a fogalmak már réges-rég érvényüket vesztették, pontosabban egészen mást jelentenek, mint mondjuk száz évvel ezelőtt. Gondolom sokan még ma is úgy vannak ezzel - mert ezt rágta a fülükbe, illetve a drága jó édes szüleik fülébe az elmúlt negyven év, plusz az egész mai média, vagyis a propaganda - hogy a baloldal az, ami ???rendes”, ami a szegények barátja, a munkásosztály és az elnyomottak segítője, aki nem gonosz, embereket kiirtós, meg megkülömböztetős, és annak aki balos, annak ráadásul szabad jól berúgnia és csúnyán beszélnie.
A jobbos, az meg ennek pont az ellenkezője, az arról szól, hogy ül a tőkés a nagy zsák pénzén, kezet fog a Hitler bácsival, templomba jár kornyikálni, nyúzza a szegényeket, ráadásul hót’ unalmas, szürke, egyáltalán nem vicces és soha nem baszik. Ugye ezt ti így képzelitek? Tévedés srácok! Jelenleg az a nagy büdös helyzet, hogy a baloldalon vannak az antinacionalisták, más szóval ???nemzetköziek”, akik szépen kiszolgálják a globalizmust, a jobboldalon pedig vannak a nemzetiek.
Ugyanis ma nem a király bácsi az elnyomó, meg a fasiszta Hitler bácsi, az már nagyon régen volt srácok, hanem a multinacionális - tehát nemzetek feletti! - pénzügyi világkormány. Ami viszont abszolút internacionalista. A nemzetközi tőkének ugyanis jelenleg útjában vannak a nemzetállamok, s mindent meg is tesz a felbomlasztásuk érdekében.
Nem tűnt még fel nektek, hogy milyen aknamunka folyik az egész világon a nemzeti tradíciók ellen? Hogy szándékosan rombolnak mindent, ami hagyomány, ami tradíció, ami nemzeti? Hogy ezt az egész ???az idegen szép”, meg a másság érték, meg, hogy mossuk össze a kultúrákat, meg minden színes bőrűt szeretni kell dolgot felülről nyomják az emberek fejébe? S ti voltaképp ugyanazt szajkózzátok, mint a valóság-show-k, meg a kereskedelmi tv-k, mert olyan hülyék vagytok, hogy fel sem tűnik: propagandaszólamokat óbégattok lázadás címszó alatt?
Még az sem tűnt fel nektek, hogy a baloldalon jelenleg a bankárok, a brókerek, a gusztustalan médiasztárok s a teljes konzumvilág van? Hogy itt szó sincs alulról jövő lázadásról meg az elnyomottak segítéséről, a kisemberekről meg egyéb marhaságokról? S hogy ti ezzel az ostoba baloldalrajongással voltaképp a cinikusság, az üresség, a gyökértelenség meg a fogyasztói társadalom pártján vagytok, szemben azzal, hogy tradíció, hit, tartás, vagy uram bocsá’ szakrális értékek, magyarul szemben vagytok mindennel, ami csak egy kicsikét is több annál, mint az, hogy zabálunk, röhögünk, baszunk meg fingunk.
A Tekintetes Úr nem "jobboldali” zenekar. A Tekintetes Úr támadja a globalizmust, vagyis a jelenlegi elnyomó hatalmat. Ennyi.
-Miközben egyesek úgyszólván az ,,őspunk"-nak áldozzák életüket, sorra kezdenek befutni a modern-punkot játszó bandák, a Supernem, Aljas Kúszóbab, a feldolgozásos Alvin. Miért van az, hogy ezek jobban tetszenek az embereknek, mint a kőpunk Tekintetes Úr? (de említhetném a Csók és Könnyet is, ha jó pontot akarnék szerezni Aberráltnál. :))
-Azért, mert az emberek hülyék, s a szarra van igényük. Szerinted hányan olvasnak Kiskegyedet és hányan például Dosztojevszkijt? Az általad említett bandák buta kis popzenekarok, igénytelenek, primitívek, ostobák, és intellektuális szempontból egyenlők a nullával. Értelemszerűen többen is szeretik őket.
-Hmm. Elérkeztünk a legkényesebb témához... ,,Nálam a helyzet mindig fordított /Balra rúgok, jobbra nyalok(...) Könyvet írok, hazudozok", stb. Ha elvileg egység kellene, meg barátság, ha ugyanazt a szubkultúrát szolgáljátok, miért van mégis ellenségeskedés?
-Nem ugyanazt a szubkultúrát szolgáljuk. A PICSA (Hétköznapi Csalódások, a szerk.) és társai - ahogy azt már az előbb is kifejtettem - a punk álca alatt az elnyomó rendszert szolgálják ki. Ez benne a ravasz trükk és ettől olyan gusztustalan az egész.
-A Picsa Bucófóbiáját néhányan azzal is magyarázzák, hogy abba a lapba írsz, aminek egy másik újságírója - kolléga, Lovas Istvánra gondolok a gyengébbek kedvéért - feljelentette őket. Tudom, hogy minden sor, ami megjelenik, egyrészt fizet valamennyit, másrészt meg egy lehetőség hogy kifejtsd a véleményed. Viszont nem égő a Demokratába írni? Megfelel az újság egyes cikkeinek hangneme neked? Hogy van az, hogy egyszer a Demokratába írsz, máskor meg a Népszabi ír rólad? Nem félsz attól, hogy sokan prostitúciónak vélik ezt?
-Mitől lenne égőbb, mint mondjuk a Magyar Narancsba? Pedig gondolom akkor senki sem hápogna. De hát ez már a megszokott, s unalomig ismert kettős mérce.
A Demokrata nem minden cikkével értek egyet, de hát írok én a Magyar Nemzetbe, sőt, még Sziget. hu-ba is. Pedig ott aztán pláne nem értek egyet mindennel. Az a lényeg, hogy sehol nem írok le semmi olyat, amit ne vállalhatnék fel nyugodt szívvel. Amit nem érzek igaznak. Amúgy a Magyar Narancsnak valóban nem lennék hajlandó odaadni a nevem. Azért mindennek van határa.
A Népszabadság interjúval kapcsolatban pedig végképp nem értem a dolgot. Talán nem kellene szóba állnom valakivel, csak azért mert másképpen gondolkodik? A Népszabadság nevű, idegen érdekeket kiszolgáló szennylapnak - amely mellesleg a Szabad Népnek, vagyis a Rákosi-Gerő-Révai féle ÁVH-s terror-rezsim hivatalos lapjának egyenes ági leszármazottja - se mondtam semmi olyat, amit ne mondtam volna el akármelyik oldal akármelyik lapjának. Magamat adtam, mint mindig.
-A GSZD-beli (Gyenyó Szívó Disztroly a szerk.) cikkekkel kezdődött talán az ellenséggyűjtés, erről mintha tőled is olvashattam volna valamit. Elég ellentétes és abszurd ez a helyzet. Nekem úgy tűnik, provokálod azokat, akik maguk is provokálni akarnak. A poén csak az, hogy a provokátorok ugranak a provokációra. Huh, ez egy elbaszott mondat lett. Remélem érthető azért. Nos, mi ebben a buli”?
- A mondat valóban egy kissé sajátosra sikeredett, de azért benne van a lényeg. Hát, igen, a provokátorok ugranak. A polgárpukkasztást, úgy tűnik, mindenki csak addig tartja poénnak, amíg az ő ízlését, népét, fajtáját, vallását, vagy személyes érdekeit nem érinti a dolog. Remek példa erre, hogy szinte senki nem bírja elviselni, hogy például szerény személyem másképpen merészel gondolkodni, mint a csürhe. Ezt én be akartam bizonyítani, s azt hiszem fényesen sikerült. S, hogy mi ebben a poén? Nem tudom, de én élvezem.
- Bizonyos cikkekben rendkívül szarkasztikusan írsz a "világmegváltó" eszmékről.
- Ez az egész világmegváltás egy hatalmas nagy átverés. Mondjuk ki a dolgokat végre úgy, ahogy vannak. Elég volt a hazudozásból meg a mellébeszélésből. Úgyhogy srácok, nyissátok ki jól a fületeket, mert most kemény dolgok jönnek! Johnny Rotten szidta a királynőt meg az angol himnuszt. Naná, mert Rotten ír-skót származású, s ezzel voltaképp a saját fajtája érdekeit védte. Ugyanez vonatkozik Shane McGovanre is. Joe Strummer zsidó, persze, hogy szidta a konzervatív-keresztény Angliát. Siouxsie Sioux dettó. Mi másért írt volna hangzatos anti-náci dalokat, meg bírálta volna a nacionalista elfogultságot, miközben Dávid-csillagos pólóban hozsannázott Izrael dicsőségéről. Ellenben a Joy Division, a Stranglers, vagy a Sham 69 soha a büdös életben nem köpte le az angol nemzeti jelképeket, merthogy egytől egyig angolok. A rasszizmus ellen általában a színes bőrűek szónokolnak - miközben habzó szájjal acsarkodnak a fehérek ellen -, az antiszemitizmusról meg kivétel nélkül a zsidók óbégatnak - tessék csak körülnézni a médiában vagy akár mindenkinek a saját baráti körében -, miközben a másságra hivatkozva ahol tudják ott irtják és teszik nevetségessé a befogadó nemzet kultúráját. A feministák egytől-egyig baromi ronda kékharisnyák, akik a kutyának se kellenek, s általában az öregasszonyok is azért kotkodácsolnak a szexuális erkölcsök lazulása ellen, mert ők már nem csinálhatják. Ez a valóság. Ugyanez vonatkozik a vagyoni elosztásra is. Az emberek nem azért hőzöngenek a gazdagok ellen, mert elítélik az anyagi javak igazságtalan elosztását, hanem azért mert nekik épp kevés van. Nem tudom ismeritek e azt az ősrégi viccet, ami még 1919-ben, Kun Béla terrorja alatt terjedt szájról szájra. “A lövészárokban fekszik két vöröskatona. Nagyokat hallgatnak, majd az egyik odaszól a másiknak. Te elvtárs! Ha lenne két lovad, az egyiket odaadnád nekem? - Persze elvtárs - mondja a másik. Pár perc szünet. Nemsokára megint átszól az egyik: - Te elvtárs, he lenne két tehened, az egyiket nekem adnád? Persze elvtárs! - mondja a másik. Pár perc újabb szünet. Nemsokára megint csak átszól az egyik vöröskatona a másiknak: - Te elvtárs, ha lenne két disznód, az egyiket nekem adnád? Mire a másik felhorkan: - Azt már nem! - Te elvtárs! - döbben meg az első -, aztán miért nem? Mire a másik odaveti: - Azért, mert az van!” Hogy is mondta Vonnegut? “Így megy ez” A világban fajok, kultúrák, nemek, generációk és gazdasági csoportok állandó harca folyik. Minden hangzatos világmegváltó szlogen mögött ezek egyike húzódik meg, s az összes nyálas szájtépés csak a valódi célok elleplezésére szolgál.
-Te milyen társadalomban éreznéd jól magad? Hiszel esetleg valamelyikben?
-Hogy milyenben? Leginkább úgy a XIX. sz. végén, XX. sz. elején, abban a jófajta békebeli kispolgári világban lennék otthon. Ahol még volt tétje a dolgoknak, s amikor ez az egész ???kívülállás” a kevés kiválasztottak életformája volt, nem pedig a tömeg, a fogyasztói barmok megszokott rutincselekvése. (Amilyenek, bocs srácok, de ti is vagytok, taréjostul, Che Guevara pólóstul, Barackástul, nemArtostul.)
Mellesleg hogyne hinnék fontos dolgokban?! Keresztény magyar ember vagyok, aki tudja mivel tartozik népének s kultúrájának. Ráadásul író, ami mellesleg nem tudom miért zárná ki, hogy szellemes legyek, vagy hogy abszurd meg a groteszk formában fejezzem ki magam.
-Sokan hasonlítanak CPg-sekhez, részben a jobboldaliság, részben provokatív jellem miatt.
-Ez számomra igen nagy megtiszteltetés, de azért be kell, hogy valljam, valahogy én is így gondolom a dolgot. Véleményem szerint ma a Tekintetes Úr valami olyasmit képvisel - nem művészileg, hanem jelentőségét tekintve -, mint a CPg 1983-ban. Azzal az apró különbséggel, hogy - meg ne sértődjenek érte - én sokkal jobb szövegíró, meg zeneszerző vagyok, mint a Güzü.
Mellesleg a CPg nem volt jobboldali zenekar. Mint ahogy baloldali sem. Radikálisan támadta az elnyomó rendszert. Ma én ugyanezt teszem.
- Azt mondják, hogy aki húsz éves koráig nem lázad, az nem volt fiatal, aki viszont húszéves kora után is, az őrült. Meddig lehet hitelesen lázadni? Hiteles-e pl. Vigi, amikor a lázadó Auróra számokat énekli?
-Lázadni mindig lehet, csak hát egyes dolgok ellen felesleges. Az ember lassan rájön, hogy szükség van arra a rohadt társadalmi keretre, nem mintha tökéletes lenne, de a hiánya, az sokkal rosszabb. Az emberi hülyeség ellen viszont halálig lehet, s kell is ???lázadni”, bár ezt a kifejezést kissé gyermetegnek tartom.
Hogy a Vigi hiteles-e? Nézd, ő ebből él, ez a szakmája, szerintem nem is nagyon ért máshoz, úgyhogy amíg van rá kereslet miért ne csinálja? Talán menjen el vén fejével vízvezeték szerelőnek? Az már más kérdés, hogy a hitelességhez, meg a punkhoz semmi köze. De hát nektek sincs.
-Van-e valamilyen életcélod, vagy csak punk forevör?
-Mint mondottam író vagyok, s számomra sokkal fontosabb az, hogy Mikszáth, Ady, Kosztolányi, Karinthy, Heltai Jenő, Szabó Dezső, Örkény, és a többiek örökségét és tradícióit folytassam, mint az, hogy részt vegyek abban a kiüresedett és közhelyes csődtömegben, amivé mára a rock and roll vált. Van egy zenekarom, ami azokkal a kifejező eszközökkel operál, amikkel hajdanában egyes art-punk zenekarok a 70-es, 80-as években. De ettől még nem vagyok ???punk”. Harmincnégy éves vagyok, s a nevem Pozsonyi Ádám. Ennyi.
Szarok én a punk-mozgalomra. Főleg, mivel úgyis halott rég. Ahhoz viszont ragaszkodom, hogy amikor a színpadon vagyok, finomkodás nélkül, a lelkiismeretemre hallgatva igyekszem minden hazug dogmáról és álértékről lerántani a leplet, s mindezt ironikus, gúnyos formában. Ha te ezt punknak hívod - mellesleg valami ilyesmiről szólt ez annak idején -, akkor oké. De ha nem, az se baj. Én teszem a dolgom.
- Üzensz-e esetleg valamit a portál olvasóinak?
-Aranyos pici bogárkáim! Úgy viselkedtek, mint az egyszeri ember, aki nyár közepén ott áll bundában a körúton, s közben folyton arról panaszkodik, hogy milyen cudar hideg van. Ébresztő srácok! Vége a télnek. Ami egykor tiltott dolog volt, ma már szinte kötelező. Amit ti most lázadás címszó alatt produkáltok, az nem támadja a korszellemet, hanem képviseli. Úgyhogy, jó lenne, ha ezeken a dolgokon egy kissé elgondolkodnátok, s ha majd felfogjátok, hogy az idióta öltözködés, meg a radikális jelszavak már 1977-ben sem célként, csupán eszközként szerepeltek, akkor lesztek majd csak olyan jó fejek, mint amilyennek most hiszitek magatokat.” (Abnormalitással a normalitás védelmében. Demokrata, 2003, július 3.)
(2003, november 8.)
Punk Portál (www.punkportal.hu)
